•  

     

     

    Szeretettel köszöntelek az illúziók, vágyak, álmok birodalmában!

    Szép képekkel és versekkel várlak az oldalon.

    Érezd jól magad!

     

     

     

    Köszöntelek!

     

     

    Én mindig tudtam, te létezel
    s az égiek nekem szántak,
    hisz nincs értelme nélküled
    a magányos éjszakáknak.
    Illúzió volt, ma már tudom
    de hinni akartam a vágynak,
    mely azt suttogta szüntelen,
    hogy egyszer megtalállak.
    Mindig, mindenütt kerestelek
    mert hiányod szőtte a csendet,
    futottam az idő nyomán
    űzve az illanó percet.
    Kutattalak a tegnapokban
    hisz hiába ígért a holnap,
    valahol talán láttalak
    csak nem tudtam már, hol vagy.
    De aztán végül megleltelek
    ám messzire vittek az árnyak,
    sóhajok közt találtam rád
    ahol a könnyek is járnak.
    Én mindig tudtam, te létezel
    s az égiek nekem szántak,
    de túl sokáig kerestelek,
    és ezért adhattak másnak.
    Illúzió volt, ma már tudom,
    de hinni akartam a vágynak,
    ezért futottam utána
    egy tűnő délibábnak. 

    Kormányos Sándor: Mese az illúzióról

     

     

     

     

     

    Köszöntelek!

     

     

     

    Köszöntelek!

     

    Lágy fényű szavakba bújtatnám a csöndet,
    és megfognám újra nagyapám kezét,
    hallgatnám tágra nyílt, csillogó szemekkel
    az ezerszer hallott, élet-szőtt mesét.

    Mesét a lüktető, messze hívó vágyról
    mely időtlen zenélt szíve rejtekén,
    és újra meg újra, más utakra vitte
    végig kísérte az egész életén.

    Mesét az égről, a szőke napsugárról,
    egy nyárról amely már régen elveszett,
    és arról a fénylő kék tollú madárról
    amit az úton hiába kergetett.

    Az élet manapság nem sző új meséket,
    nagyapám emléke vissza-vissza jár,
    elveszett nyarakról álmodunk a csöndben
    tűnődve, hol lehet a fényes kék madár.

    Kormányos Sándor:  Kék madár

     

     

     

     

    Köszöntelek!

     

     

    Köszöntelek!

     

     

     

    Köszöntelek!

     

    Köszöntelek!

     

     

    Köszöntelek!

     

    Azt álmodtam, hogy mind kihalt a földről
    Az ember és a föld csak élt tovább.
    Tavasszal kicsíráztak a göröngyök
    És kivirítottak a violák.
    A madarak vígabban énekeltek
    És gondtalanul járt a szende őz,
    A gólyák télre ismét útra keltek
    És százszor szebben múlt a csendes ősz.
    A börtönök küszöbét dudva verte,
    Kivirágzottak az utcakövek,
    Illat tömjéne szállt áldón az estbe
    S örökre elhervadt a gyűlölet.


    Juhász Gyula: Azt álmodtam


     

     

     

     

    Köszöntelek!

     

     

    Egy világvégi házban
    Világszép lány lakott,
    Világ végére néztek
    Ott mind az ablakok.
    Nem járt előtte senki,
    Nem látott senkit ő,
    Az Óperencián túl
    Megállt a vén idő.
    A világszép lány nézte
    A csillagos eget,
    Tavasz táján szívében
    Valami reszketett.
    Hajába rózsát tűzött,
    Valakit várt nagyon,
    De csak a csillag nézett
    Be a kis ablakon.
    S a csillag oly közömbös,
    Hideg és halovány.
    S hiába várt örökké
    A világszép leány...

    Juhász Gyula: Mese

     

     

    Köszöntelek!

     

     

     

     

    Köszöntelek!

     

     

     

     

    A hatalom kiadta a parancsot:
    Ne legyen ünnep május elsején!
    Zászló ne lengjen és ének ne zengjen,
    Csak robotoljon csöndben a remény!

    És jött a május. Ezer orgonának
    Lila bugája búgott, a napon
    Minden bokor virágba öltözött föl
    És a paréj is megnőtt szabadon.

    Mint győzedelmi zászló, égbe lendült
    A jegenye s ezer pacsirtadal
    Hirdette boldogan és büszkeséggel,
    Hogy itt a május és a diadal!

    A nap bíborban hunyt el, a vizekben
    Millió élet nászdalt remegett,
    Míg a világ világ, még soha senki
    Nem készített ennél szebb ünnepet!

    Juhász Gyula: Május ünnepe

     

     

    Köszöntelek!

     

     

    Szerelem

    Messze, a kéklő üveghegyeken
    él egy madár, a neve szerelem.
    Topáz a csőre, és a két szemén
    rubintos tűzben szikrázik a fény
    A szárnya zöld, a begyén kék pihe,
    alatta ver forró piciny szíve
    és mint a villám lecsap hirtelen,
    fényből, viharból jön a szerelem!

    Már láttam egyszer, jött egy pillanat
    szívemre ült és hittem, itt marad,
    utána kaptam gyorsan és kezem
    átfogta csöppnyi testét melegen,
    vergődött, karmolt és az átkozott
    tenyeremben verébbé változott,
    szebbik valója eltűnt, messze szállt
    s talán már más szív fölött muzsikált.

    Elfogni őt, bezárni nem lehet,
    akár a fényt, vagy nyargaló szelet,
    csupán a vágy oly szárnyaló szabad,
    hogy utolérje azt a madarat.
    A színe, hangja mindig újra más,
    meseszerű, különös és csodás
    Ott fönt lakik a kék üveghegyen
    az a madár, a neve: szerelem

     

     

    Köszöntelek!

     

     

    Tánc volt

    Egy tánc volt,és táncolt
    a tó tükrén a napsugár
    az égen kéken messze
    visszhangzott a nyár.

    Csók volt,és csókolt a nyár
    és hittük így marad,
    nincs közel,s nem jön el
    a végén az a pillanat.

    Csak emlék,mely nemrég
    megérintett hirtelen,
    s most várnék,mert vár még
    az a régi nyár,a szívemen.

    (Alexandrosz)

     

     

    Köszöntelek!

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     


    2 commentaires


    Suivre le flux RSS des articles de cette rubrique
    Suivre le flux RSS des commentaires de cette rubrique